V. évfolyam (2010) > 4. szám
Új év, új esély – és a régi problémák
Nehéz évet hagyunk hátra magunk mögött, és
vélhetôen a 2011-es esztendô sem tartogat túl
sok örömteli meglepetést számunkra. Legfeljebb
abban bízhatunk, hogy az Egészségügyért Felelôs
Államtitkárság munkatársai jó úton járnak. Kétségtelen,
nem kapkodnak, fontolva haladnak
elôre, szintről szintre építkeznek. A Semmelweis
Terv a „kiinduló pont”, a vélemények figyelembevételével
igyekeznek újraindítani a rendszert.
Magyarországon nem feltétlenül mûködne a skandináv modell - interjú Dósa Ágnes orvos-jogásszal
Elsôsorban a menedzserek felelôssége lenne intézményük kockázatának
csökkentése, például a megfelelô tájékoztatási gyakorlat,
a dokumentációs rend kialakításával – mondja a vele készült
interjúban Dósa Ágnes. Az orvos-jogász nem érti, miért nem mûködik
jól a felelôsségbiztosítás rendszere; miért nem fognak össze az azonos
fenntartóhoz tartozó intézmények és miért nem szervezik meg közösen
a jogi képviseletüket.
A háziorvosoknak döntő szerepük lehetne az öngyilkosságok megelőzésében
A fel nem ismert, kezeletlen depresszió, a megoldhatatlannak
tűnő konfliktushelyzetek, a rossz problémamegoldó képesség,
a családban látott rossz példák okozzák, hogy világszerte
évente egymillió, Magyarországon pedig 2400 ember vet véget
önkezével
életének. A megkísérelt öngyilkosságok száma ennek
hússzorosa lehet. A szakemberek szerint az öngyilkosság
megelőzhető,
prevenciójában
a legnagyobb szerep a háziorvosoknak
jut, ugyanis az öngyilkosságra készülők a kísérletet
megelőző
két hétben felkeresik a családorvos rendelőjét.
Óvatos lépések - Reálisan a határon átnyúló egészségügyi ellátás perspektívájáról
Az egészségügyi és a turisztikai
szakma nagy érdeklôdéssel várja
a határon átnyúló ellátás liberalizálásáról
szóló EU-direktívát, mert
ettôl várják, hogy a magyar egészségügyi
kapacitások kihasználtsága javul,
a szolgáltatók bevétele növekszik,
és bekövetkezik az egészségügyi turizmus
ugrásszerû növekedése. A direktíva
elfogadása, így a várva várt felvirágzás
ugyanakkor késik, ráadásul az idô
múlásával a perspektíva is inkább ködösebb,
mint tisztább, vagy legalábbis
a csillogó színek fakulni látszanak. Írásunkban
annak járunk utána, hogy hol
is tart ma a direktíva, milyen állomásokon,
vitákon keresztül jutott ide, mi várható,
és legfôképpen: miért megy ilyen
nyögvenyelôsen az egész?
A gyógyulási esély csökkenésének, illetve elvesztésének bírói megítélése
Az orvosok egy jelentôs része
minél
többet tud a test rendellenes
mûködésérôl, annál inkább
a lélekre összpontosít, mert tisztában
van vele: sokkal nehezebb meggyógyítani
egy elkeseredett embert,
mint a reménykedô együttmûködô beteget.
Ha a páciens nem akar gyógyulni,
feladta a küzdelmet, akkor az egészségügyi
törvényben megfogalmazott
együttmûködési
kötelezettség sem fogja
jobb belátásra bírni. Éppen ezért az
orvosok gyakran szembesülnek azzal,
hogy miközben a törvény kötelezi ôket
a teljes körû felvilágosításra, esetenként
tudják: rosszat tesznek, hisz nagy
valószínûséggel éppen ezzel rontanak
pácienseik gyógyulási esélyén.
Válogatás a Legfelsőbb Bíróság ítéleteiből - a kártérítési felelősség szempontjai
Nemcsak hazánkban, a világon mindenütt a polgári perek
közül talán a legproblematikusabbak a kártérítési perek.
Lapunkban a Legfelsôbb Bíróság által tárgyalt ügyekbôl
tájékozódhatnak arról, hogy a peres eljárások során a bírák
– a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve alapján –
miként értékeltek egy-egy esetet.
Talált elemek: 6 db (összesen: 1 oldal)